Nagykorú fényírók - interjú a MediaWave fesztiváligazgatójával

Április környékén évről évre negatív hírek árasztják el a médiát, miszerint nincs pénz, nem lesz fesztivál, van viszont árverés, csőd, bezárás. Interjú Hartyándi Jenővel.

Az összefogásnak, illetve annak, hogy a hátrányból hogyan tud mégis előnyt kovácsolni Kelet-Közép-Európa egyik legszínvonalasabb fesztiválja, csekély hírértéke van. Pedig fesztivál idén is lesz, immár 18. alkalommal, 5 ország 20 helyszínén, Győrrel a középpontban.

Kultusz: Mi volt a cél, amikor az első fesztivált megszerveztétek?

Hartyándi Jenő: A 60-as évek végétől működő Győri Amatőr Filmstúdió rendezte meg az első győri nemzetközi amatőr filmfesztiválokat, melyek még a szocialista országok mozgóképeseinek seregszemléi voltak. Generációm a 80-as éves elejétől kezdett aktív lenni: egyrészt lázadtunk a szocializmus zártsága ellen, másrészt a főiskolás években magunk is elkezdtünk filmezni Super8-ra.

K: A MediaWave egyik célkitűzése, „a hagyomány és a modern együttes tisztelete” hogyan valósul meg a gyakorlatban?

HJ: Még a rendszerváltás előtt elkezdtünk járni a Vajdaságba, ahol teljesen megdöbbentett és lenyűgözött bennünket a hazai viszonyokhoz képest rendkívül nyitott és szabad művészeti élet. Az Új Symposion (többek közt Tolnai Ottó, Sziveri János, Balázs Attila) körének tevékenysége, ahol a különböző művészeti ágak (irodalom, zene, tánc, képzőművészet) gond nélkül keveredtek egymással. A Vajdaságban már akkor sokkal előrébb jártak – egy sokkal szélesebb úton –, mint a kor magyar művésztársadalma. Sőt megkockáztatom, hogy már akkor sikerült megelőzniük a mai Magyarország művészetfelfogását. A fesztivál okán sokan fanyalognak napjainkig, hogy nem kizárólag egy művészeti ágra, például a filmre koncentrálunk, hanem egy összművészeti fesztivált csinálunk, amiben a nemzetközi filmverseny mellett ugyanúgy helyük van koncerteknek, színházi, táncszínházi előadásoknak, mint a kiállításoknak, tudományos konferenciáknak és irodalmi programoknak.

Később, de még a romániai forradalom előtt, kijutottunk Erdélybe, majd a forradalom után pár nappal Gyimesbe, Moldvába, ahol az érintetlen népi kultúra világa megfogott bennünket. Ezek a hangulatok filmmé váltak a kezünk között, amelyek nagy része megmaradt, és az év végén létrehozott internetes archívumban (Győri Filmek Archívuma), valamint a nemrég elindított Mediawave WebTV révén ismét megtekinthetők. Mind­ezekből az élményekből és tapasztalatokból érthető meg leginkább a 91-ben indult MediaWave szellemisége, amely a hagyomány és a modern kettősségére alapul, és ami a fesztivál teljesen egyedi karakterét meghatározza.

K: Miért volt szükség párhuzamosan egy nemzetközi film, fotó, kritikaíró, sőt külön zenei műhely létrehozására?

HJ: Évről évre kísérleteztünk – a film és a zene mellett – a harmadik láb megtalálásával, mert ugye a háromlábú szék nem billeg, míg ráébredtünk, hogy észrevétlen már kialakult az ifjúsági és a felnőtt alkotóműhelyekben. Az utóbbi öt évben tudatosan adtunk teret a műhelyeknek, azaz annak, hogy egyedi nemzetközi produkciók jöjjenek létre a fesztivál keretében. Az „Új Utak – New Lines” Nemzetközi Zenei Tehetségkutató Verseny célja a környező országok muzsikusainak összehozása, a zenei piac bővítése, a vasfüggöny szellemi maradványának lebontása. A „Passport Controll” Nemzetközi Film, Fotó és Kritikusi Workshop pedig idén ötödik alkalommal valósul meg (ez a filmes, fotós műhely egyébként olyannyira exportképesnek bizonyult, hogy két korábbi alkalommal külföldi filmfesztiválok adtak otthont neki: előbb a szibériai Novoszibirszk, majd a kelet-törökországi Kars). Emellett készülünk római, szabadkai, sanghaji és Uherské Hradiste-i filmes, fotós műhelyekre is. A fesztivál jövőbeni célja az „aktív fesztivál” jelleg fokozása – a forgalmazók üzleti szempontjai által irányított hagyományos filmfesztiválokkal szemben –, azaz, hogy ne csak nézni lehessen az eseményeket, hanem különböző szinteken bekapcsolódni is az alkotó folyamatokba.

K: Idén az előző évekhez képest új helyszínek lesznek.

HJ: Fennállásunk tizennyolc éve alatt hozzászoktunk, hogy Győrben nem egyszerű megrendezni a MediaWave-et. Itt csak egy változatlan: a változékonyság. Az utóbbi három évben úgy tűnt, végre ismét megtalálta helyét a fesztivál a Széchenyi téren és környékén: a Rómer Házban, a Lloyd moziban, az Esterházy-palotában, a Xantus Múzeumban és a Városi Levéltárban. Tavaly azonban megtudtuk, hogy ennek a csaknem idilli állapotnak vége, mert a város a tér felújítását tervezi. Újabb csapásként ért, hogy bezárt a Lloyd mozi (szállodát építenek a helyén). Mindez teljes koncepcióváltást igényelt. Hosszú mérlegelés után a Megyeháza előtti tér, a Gyermekek Háza és a Richter Terem együttes használata mellett döntöttünk. Utóbbiról kiderült, hogy számunkra megfizethetetlen, így csak néhány napig, és csak a mozifunkcióját használjuk. Ugyanakkor a kezdés előtt két hónappal, a Városi Művészeti Múzeum, a Zeneművészeti Intézet, ill. a Széchenyi Egyetem segítségével ismét megkaptuk régi koncerthelyszínünket, a volt zsinagógát. Az eredeti elképzelés azonban így is kútba esett: a fesztiválhelyszínek szétszóródtak. Ugyanakkor tizennyolc éves működésünk megtanított bennünket arra, hogyan lehet a hátrányból előnyt kovácsolni.

Az idén új fesztiváldesignnal találkoznak vendégeink a Megyeháza előtti téren, köszönhetően a Leier cégnek, aki nekünk adta az épp bontás alatt álló Frigyes-laktanya tetőszerkezetének egy részét, és a Széchenyi Egyetem építészhallgatóinak, ill. tanárainak, akik ebből egyedi hangulatú kaput, zászlótartókat és színpadot terveztek, több eredeti ácsolat megtartásával. Egy példátlan összefogás keretében Győr történelmének egy kis szeletét is meg tudjuk menteni. De ne feledkezzünk el róla, hogy öt ország biztosít csaknem húsz párhuzamos helyszínt Varsótól Pozsonyig. Központként továbbra is szeretnénk megtartani Győrt, mert köt bennünket a lokálpatrióta ragaszkodás. Persze lokálpatrióták is csak addig lehetünk, míg minimum a helyszínek adottak és amíg támogató a hangulat. A megyei önkormányzat eddig is – lehetőségéhez mérten – mindent megtett a fesztivál életben tartásáért. A győri önkormányzattal való viszonyunkat ma jobbnak és perspektivikusabbnak látom, mint évekkel ezelőtt. Lassan talán azt is megérjük, hogy hivatalosan is elismerik azt a számításokkal igazolt kb. 200-250 milliós pénzügyi hasznot, amit az idegenforgalmi bevételek révén generálunk a városnak.

K: A sajtóban már rendszeresen megjelenik, de 2007-ben tényleg majdnem le kellett húzni a rolót?

HJ: A média mindig a szenzációt, a botrányt keresi. Utólag talán, hogy túljutottunk rajta, elmondhatom, 2007 végén tényleg közel álltunk a csődhöz. Most viszont azt tudom mondani, hogy van néhány nyertes pályázatunk, így a költségvetés felének van fedezete, és egy csomó beadott pályázatunk, ahol várjuk a döntést. És reménykedünk.

(Forrás: Gondola.hu, 2008.04.16.)